A zene mindig is fontos részét képezte az életemnek. Első osztályos koromtól közel tíz évig gitároztam, s tanultam zenetörténetet. Bár vájtfülűnek nem éppen nevezném magamat, a zene emberi létminőséget javító erejében mélységekig hiszek. A képzőművészet mellett talán a zene a legősibb eszközünk az egyidejű szórakozásra és önkifejezésre. Mindemellet szilárd meggyőződésem, hogy akár csak a filmművészet, a zene is képes egy önmagán túlmutató jelentést közvetíteni és akár egy pár perces szám keretei közt olyan mélységekről tudósítani, amelyek valamilyen közös megélés formájában mindannyiunkban ott szunnyadnak. Külön varászlatnak tartom, amikor a zeneművészet kiegészülve a filmkészítéssel szintet lép és a mozgókép tovább bővíti a zene tartalmi síkjait egy videóklipp keretében. Fontos azonban megjegyezni hogy ezen esetben az erőviszonyok a zene javára mozdulnak el, nem úgy, mint általában a filmművészetben. Sajnos a tapasztalatom a zeneművészettel kapcsolatban is az, hogy a hazai közoktatás keretében csak egy nagyon behatárolt szegmens kerül kitárgyalásra és az sem kellő részletességgel. Így ebben a rovatban arra teszek kísérletet, hogy általam meghatározónak vélt zeneszámok és videóklippek elemzésén keresztül foglalkozzak az azok által felvetett fontos témákkal.
Keine Grenzen, keine Zäune!
Gondolatok az európai posztszocialista örökségről és a szabad média jelentősségéről a Rammstein Radio című számának kapcsán.
Mélyfurás a keleti blokk lelkébe.
Gondolatok a kelet-közép-európai ember lelki hontalanságáról a Hobo Blues Band Középeurópai Hobo Blues című száma kapcsán.
Az idő mindent elpusztít?
Gondolatok a hétköznapi ember által megélt rendszerváltásról és az idő természetéről az Animal Cannibals Minden változik című száma kapcsán.
Superman nyálcsorgatva alszik.
Gondolatok a hidegháborúról, a médiapolitizálásról és a globalizált világról a Genesis Land of Confusion című száma kapcsán.
Gyermekként kezelt társadalom
