Középiskolás korom óta foglalkozom írással. Személy szerint a történetírást az önkifejezés egyik legelegánsabb eszközének tartom, s nem mellesleg egy kvázi közösségi tereápiaként is tekintek rá. Ennek keretében úgy érzem, képes vagyok az életem során bennem mély nyomot hagyó behatásokkal szembenézni és azokat egy a konkrét eseményeken túlmutató, általános érvényű formába önteni. Éppen ezért igyekszem olyan témákkal foglalkozni, amelyek valamilyen közös megélésre visszavezethetők és valamilyen szinten az egész generációm életében megjelentek. Fontosnak tartom a közös élményeink magasabb szintű kibeszélését és feldolgozását, mert úgy vélem, csak ezek által haladhatjuk meg önmagunkat és az emberi létezésnek azt a szintjét, amelyben mi magunk felnőttünk. Úgy veszem észre, hogy olvasási szokásaim erősen visszatükrödőznek eddigi írásaimban. S bár irodalmi ízlésem rendkívül szerteágazó, mégis úgy érzem az írásaimban bizonyos szerzők hatása a többiekénél is erősebben visszatükröződik. Így hát megragandám az alkalmat, hogy megemeljem a kalapomat Charles Dickens; H.P. Lovecraft; Philip K. Dick; Edgar Allan Poe; Stephen King; József Attila; Móricz Zsigmond és Örkény István munkássága előtt, akik műveikkel mindenki másnál nagyobb behatást tettek eddigi munkáimra.
Hajnali szörnyeteg
Egy napi rutinnak induló hajnali ingázás vérfagyasztó rémálommá változik.
A tejautomata
