Gondolatok az önmaga és a hatalom által gyermekként kezelt társadalomról a Pink Floyd Another Brick in the Wall című száma kapcsán.
Nem mondanám, hogy kifejezett Pink Floyd rajongónak számítok. Mindig is értékeltem az együttes zenéjét és szívesen hallgattam tőlük egy-egy számot, de a szó klasszikus értelmében rajongásról az én esetemben eddig nem lehetett beszélni. A napokban viszont megtekintettem az együttes The Wall című tizenegyedik stúdióalbumához Alan Parker rendezésében készült “Pink Floyd - The Wall” című mozgóképes rockoperát. Az az érzésem, hogy most már engem is fel lehet írni a rajongók hosszú lajstromába. Maga az album (és a belőle készült film is) olyan komplex és szerteágazó, hogy kitárgyalása meghaladná a jelenlegi kereteimet. A filmben található méltán híres Another Brick in the Wall (Part2) című számhoz készült klipp viszont önmagában is eléggé megmozgatta a gondolataimat ahhoz, hogy abból egy kerek iromány szülessen.
Hamarosan…