Gyerekkorom óta a filmek szerelmese vagyok. A mozgóképet mint művészeti ágat a modern kultúra egyik legfontosabb alappillérének tartom. Az egyáltalán nem lenézendő szórakoztató faktor mellett a filmet egy komplex képzőművészeti műfajnak tartom, ami egyszerre ötvözi a festészetet (képalkotás) és zenét a színjátszással. A film, mint műfaj képes arra, hogy egy alig másfél órás behatárolt cselekmény keretében mélységekbe menően értékezzen egy társadalmilag releváns témáról, miközben olyan audióvizuális utazásra viszi a nézőt, ahol az a játékidő alatt teljesen meg van róla győződvve, a hús-vér élő valóságot látja, ezáltal olyan szinten vonódik be az eseményekbe, mint talán semmilyen más médium fogyasztásakor. Sajnálatos módon az én generációmnak nélkülöznie kellett a filmes kultúrával való tudatos és struktúrált érintkezést, ugyanis a feleslegesen konzervatív közoktatás kereteiben egyedül a könyv volt az elfogadott kultúra hordozó médium. Többek között ezért is tartom fontosnak a filmes kultúránk ápolását, illetve mélyítését, valamint a filmek által tematizált közbeszédet. Erre teszek kísérletet ebben a rovatban, amikor egy-egy film elemzésének keretében írok az aktuális film által felvetett morális és társadalmi témákról.