Egy rövid parabola a demokráciáról.
Nehéz dolog ez a demokrácia, gyerekkorom óta tudom.
Nehéz, mert választani kell. Nincs olyan, hogy nem választunk. Mert végül az is csak egy választás. Ahogy a rágógumi ízű fagyi is az volt, amit egyszer nagybátran kikértem a cukrászdában, mondván, én aztán csak tudom, mi kell nekem. Ki tudja jobban, ha nem én? Hát kiderült, hogy mégsem én…
Ilyen a demokrácia is. Négy évről négy évre nyomja a súly az ember vállát, hogy most aztán jól válasszon, mert ha nem, akkor négy évig megint nem lesz rá lehetősége. Nyalhatja ugyanazt a rágógumi ízű fagyit négy évig. Fujj…
Pedig vannak, akik szeretik. Mondták is nekem, hogy az milyen jó. Máig bizton állítják, hogy az a kedvencük. Hát ha ennyire mondják, akkor csak úgy van. Bár utólag azt gyanítom, egy részük csak azért mondta, mert nem akarta elismerni, hogy ehetetlen. Ha már az ember leteszi valami mellett a garast, akkor utána csak nem ismeri be ország-világ előtt, hogy tévedett. A gyermeki konokság már csak ilyen. Akkor inkább nyalja az ember, ha belefeketedik, akkor is.
Mondjuk, azt már gyerekként sem értettem, hogy miért olyan ritkán van csak lehetőség arra, hogy fagyizzunk. Ahogy azt sem értettem, hogy egy gombóc miért csak egy ízű lehet, miért nincsenek több ízű gombócok. Akkor azt mondták a felnőttek, hogy nem kell mindent érteni.
Úgy alakult, hogy közben felnőttem. Azóta sem értem a dolgot, és azóta is vannak, akik szerint nem kell nekem mindent érteni, hiába vagyok felnőtt. “Majd mi megmondjuk neked, melyik a tuti fagyi. Itt van, tessék! Mi van, nem tetszik? Ne agyalj rajta annyit, örülj, hogy van. Nem a gombóc kicsi, a pofád nagy. Nyaljad, most már ez van!”
Én viszont olyan agyalós típus vagyok, nem tehetek róla. Szeretek a dolgok mélyére látni. Megérteni, mi, hogyan működik, nem csak “csinálni”. Így vagyok a fagyival is. Ha már négy éven át ugyanazt kell nyalni, akkor ne felületeskedjünk…
Hát ilyenkor jó, ha van az embernek szellemi tőkéje. Vagy ha nincs, akkor kölcsönöz olyanoktól, akiknek van. Nagy formátumú emberektől. Távlatokba tekintő, látnoki víziókkal rendelkező szellemi lángoszlopoktól. Akik kijelölnek egy irányt, meghatároznak egy erkölcsi vonatkoztatási rendszert, és aszerint nyalják még a fagyit is. Ha valaki, ők biztos tudják, melyik a legjobb íz.
Így aztán, hogy lassan megint ki kell választani a pultból valamit, gondoltam egyet tavaly nyáron. Összegyűjtöttem azt a sok bölcseletet, amit az aktuális fagylaltmester amolyan Szent Istváni intelmekként a nyilvánosságban reánk hagyott. Hátha segít tisztábban látni.. bocsánat, nyalni. Nem csak nekem, de másoknak is.
Nekem nincs annyi bölcsesség a fejemben, mint egy okleveles fagylaltmesternek. Elvégre ez mégis csak komoly szakma. Sokat kell nyalni hozzá, míg az ember ilyen nagyra viszi. Adnék mégis egy jó tanácsot mindenkinek – ha kéretlenül is: óvakodjatok a rágógumistól!
Források
Az illusztrációként szolgáló kép a Times of Malta és a Middle East Eye online újság oldalairól származó képekből szerkesztettem össze.